2016. július 5. (471. nap)

Három napja nem futottam, és nem is tudom, hogy mikor fogok legközelebb futni. Van egy sportorvos telefonszámom, pénteken lehet vele kapcsolatba kerülni, még van két és fél nap gondolkodni azon, hogy felhívjam-e vagy sem. Nyilván nem ésszerű kihagyni egy ilyen lehetőséget, illetve az első kínálkozó alkalmat mindenképpen ki kéne használni, de közben lehetetlen azt állítani, hogy ez a ciszta csak egy praktikus mellékkörülményről szól. A futások akkor kezdődhettek el, amikor a ciszta eltűnt, és úgy nézett ki tényleg, hogy minden rendben van. Futogattam, és nem is keveset, de most úgy tűnik, hogy valami mégse volt rendben. Nem a lábamban, mert az csak egy külső dolog. Bennem nem volt rendben valami, és az a rendetlenség átsugárzott a térdemre is. Ezt az összefüggést most elég világosan látom, és ezért nehéz rászánnom magamat arra, hogy orvos segítségét kérjem. Életem nagy projektjei mind olyanok voltak, hogy más elég keveset tudott hozzászagolni, nekem magamnak kellett kiküzdenem, hogy mit is akarok tulajdonképpen. Ez a projekt sem tűnik másmilyennek, de azért egy kicsit elbizonytalanodtam. Talán most jött el az ideje, hogy egy pszichológust keressek fel. Van egy, akiben - azt hiszem - megbíznék, lehet, hogy elmegyek hozzá. Ha nem gyógyul meg a lábam pár napon belül... Mert azért az lenne a legjobb, ha meggyógyulna.