Sokan követik el azt a hibát, hogy nagy terveket szőnek úgy, hogy közben napi eseményeikre nem fordítanak elegendő figyelmet. Én nem akarom ezt a hibát elkövetni. A Leonidasz projekt fontos, de nem válhat fontosabbá valódi szerepénél, és lehet, hogy ez a térdprobléma is csak erre akar figyelmeztetni. Mostanában van olyan érzésem, hogy hajlamos vagyok nagyon nekifeszülni bizonyos dolgoknak, miközben talán pont a ráfeszüléseim akadályoznak meg abban, hogy előbbre jussak. Nem kárhoztatom magam, mert azok a ráfeszülések nem voltak teljesen terméketlenek, sőt azt hiszem, hogy azok nélkül sok nagytakarítás elmaradt volna, de lehet, hogy lassan váltani kell. Most már tisztább a kégli, lehet, hogy mostantól elég lenne "csak" lakni benne, illetve elég lenne ritkábban takarítani.
Ha nem gyógyul meg a lábam, el fogok menni sportorvoshoz. Nem most a szabadságom ideje alatt, de utána nem sokkal. Lehetnek elhárítható fizikális okok, és azok megvizsgálásáról sem szabad lemondani...
Ezeket írtam le tegnap délelőtti tépelődésem során, aztán este megráztam magam, elmentem futni a szigetre, és olyan két kört futottam mint már rég, alig csúsztam ki az 5 perces ezrekből. Nahát, ilyenkor mondom, hogy összetett az emberi lélek, meg az emberi test is. Mert ez a futás egy picit se bántotta a térdem, sőt javított rajta, a ciszta ma reggelre teljesen elmúlt. Lesz valami, az biztos, csak még nem tudom, hogy mi...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése