2015. április 21. (30. nap)

Kedves Olvasóim! Újra csak azt tudom kérni, hogy legyetek hozzám még egy kis türelemmel. Én is az vagyok magammal szemben, és Ti is úgy segítetek a legtöbbet, ha kivárjátok velem együtt, hogy a térdem tökéletesen meggyógyuljon. Nem állok messze tőle, de az utolsó fázis már nagyon lassan telik. Az a kis duzzanat részben ott van még, és ha csökken is minden nap valamelyest, azt azért nem lehet mondani, hogy rohamosan lohad le. Más tekintetben viszont örülök ennek a kis cisztának, mert az legalább végképp garantálja, hogy ne kezdjek el idő előtt futni. Úgy érzem egyébként, hogy nagyon rendben van ez így, helyénvaló, hogy a fizikai felkészülést egy tudati és lelki felkészülés előzze meg, és ezt az időszakot nyugodtan tekinthetjük annak. Azért remélem, hogy hamarosan vége lesz, de jobb és egészségesebb mégis odabízni, ahová az tényleg való.