2015. április 22. (31. nap)

Egy barátom hívott a másfél hónap múlva esedékes Bükki Hegyimaratonra. Azt írtam vissza neki, hogy egyelőre csak a szívemet fájdítja ezzel. Nincs nagy gond a lábammal, de az a kicsi, amelyik mégis van, nagyon makacs. Alig érzem, hogy történne bármi is, és nem tudom, hogy mivel tudnék hatni rá... Írogatok arról, hogy ilyen-olyan türelmes vagyok, de annyira azért mégse, hogy egyáltalán ne zavarna. Amúgy is elég zaklatott napom volt, vagyis most nem vagyok top-on, igaz, azért azt se mondanám, hogy a gödörben pihengetek. Volt már ennél jobb állapot, de volt sokkal rosszabb is, meg bizonyára lesz is még. Megyek, veszek valami finomat a helyi ABC-ben...