A Leonidasz névért minden nap meg kell küzdeni. Lehet, hogy egyik vagy másik ütközet utólag egyszerűnek, akár nevetségesen egyszerűnek fog tűnni, de belülről, az adott helyzet fókuszpontjából nézve biztosan nem az. A küzdelem lényege ugyanis pont az adott helyzettől való eltávolodás, a tovább menés, melynek fontos része a belülről nézés meghaladása, illetve a belülről nézés külső szemléléssé való átfordítása. Mindegy, hogy életünk melyik területéről van szó, és mindegy, hogy éppen milyen formavilágban mozgunk, az esemény magja mindig a zártság feladása, az elszakadás, az, hogy kívülre kerülünk, egy olyan dolgon kívülre, amely az előbb még bezárt minket, de most már nem teszi ezt velünk. Azt is mondhatom, hogy nem maradunk meg egy szűk térrész általában végletekig elfogult szempontrendszerében, hanem merünk a kérdésekre nagyobb, szélesebb perspektívából tekinteni. Persze, az ember semmivel sem tud egyszer s mindenkorra leszámolni, de ez nem baj, mert abban a körfolyamatban, amelyben mindig elbukik, viszont mégis újra és újra feláll és továbbmegy, tisztul, kibontakozik és egyre élőbbé válik saját személyes és egyben a világ egyetemes valósága.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése